Elég felületesen említettem, hogy valójában miért is jöttem Kínába, és alig írtam a Shanghai Theatre Academy nyári iskolájáról. Ez részben azért van mert nem tudom, hogy mit írjak, másrészt nem is nagyon volt időm erre a koncentrálni a blogban. Alapvetően egy külső szem számára talán monotonnak tűnő három hét áll mögöttünk. Az első héten minden nap 3-4 óra edzés: nyújtás, rúgások gyakorlása, színpadi járás. Aztán a második héttől minden nap próba. A próbák alapvetően ismétlésre épültek, hiszen viszonylag hamar megtanultuk a rövid prezentációnk vázát, az idő nagy részét pontosításokkal, a gesztusok, formációk kitisztításával töltöttük. Órákat töltöttünk a stilizált harcok gyakorlásával, hogy minél  gyorsabban és pontosabban tudjuk őket végrehajtani. A napi öt hatszori végigjátszása a darabnak teljesen megszokott volt, igaz rövidke alig 15 percről beszélünk.
Színészként hiába van már tapasztalatom különböző ázsiai színházi formákban, megeröltető és megterhelő munka áll mögöttünk. Kíni operát, kínai egyik legnevesebb iskolájában, professzionális emberektől tanulni hatalmas megtiszteltetés. Az élmény, hogy egy kínai opera színpadán, teljes jelmezben és sminkben (melynek felhelyezése órákba tellett), szinte felfoghatatlan. Amikor elkezdtem színészetet tanulni, ez a kép legvadabb álaimban sem került elő és ahhoz, hogy ez még is létre jöhetett sok embernek tartozom köszönettel.
Tényleg nem tudom mit írhatnék, ha a technika is úgy akarja, akkor hamarosan képek és videókat is feltudok tenni. Remélhetőleg azok majd magukért beszélnek.