Nem szeretünk korán kelni, ez ma világosan kiderült. Főleg nem háromnapi aktív edzés után. De ha már felkeltünk és felültünk egy buszra reggel 8-kor, akkor elmentünk egy ősi kínai faluba, Zhujiajiao-ba. Amolyan skanzen szerűség, csak telenyomva az olcsó kíni turista árukkal. Azonban ha a turista oldalát leszűrjük,  akkor egy bájos kis vízivárost kapunk, ami betekintést nyújt egy ősi kínai város életébe. Nem derült ki számunkra pontosan, mikor is kezdték építeni a falut, de például láthattunk egy postát a kora 1800-as évekből. Rendes nyugat-európaiak módjára kicsit zavarodottan csodálkoztunk rá a rizsültetvényre, mivel ilyet talán csak különböző stratégiai játékokban láttunk számítógépeink képernyőjén, de a valóéletben nem igazán. :) Sajnos nem volt nagyon sok időnk itt kóborolni, hiszen "kedvenc" túravezetőnk (akit mi csak szimplán Bobnak neveztünk el), csak mint az Oriental Pearl Towernél, áthajtott bennünket mindenen. Azért így is sikerült egy-két videót csinálni a bájos kis kertekről és épületekről, a folyóról és természetesen a szuvenírboltok sokaságáról.

Innen visszatérve volt egy kis láblógatásnyi időnk, amit mindenki aktív alvással töltött. Felkelve pedig nekivágtunk at 'ERA' cirkusznak, ami szerényen úgy hirdeti magát, hogy "ha nem láttad a cirkuszt, akkor nem láttad Sanghajt!" Ezt egy kicsit túlzásnak tartottam előtte és túlzásnak tartom utána is. Bár a cirkusz valóban lélegzetelállító mutatványokkal volt tele, és nagyon is szórakoztató volt, nem véltem benne felfedezni a tipikus Sanghajt. (akármi is az). Egyszerűen csak megint tátott szájjal néztük, hogy mire is képes az emberi test. Egy nagyon magas színvonalú előadást láthattunk, sajnos azonban világosan látszott, hogy ide bezony kínai ember alig jár; azt hiszem ma este találkozhattunk a Sanghajt látogató turisták nagy részével.

Az iskolában változatlanul folyik a tréning, holnaptól elkezdjük a vizsga jeleneteket próbálni, ami számomra egy nagy színpadi harcjelenet lesz hét másik diákkal. Lándzsák, kardok, izgalmak.

A hőség már nem annyira elviselhetetlen, azt hiszem így egy hét elteltével hozzászoktunk valamelyest. Már a combizmok sem fájnak annyira a sok nyújtástól, és a koránkelésbe is kezdünk belejönni. Az étel egyre jobb, bár változatlanul bajban vannak a vegetáriánusok (nem csak  magyar eszik húst is hússal), és már a pálcikát is egészen magabiztosan használjuk, sőt tegnap megtanultam, hogy a tájföldiek másképp fogják mint például a japánok... már csak azt kéne megtudni, hogy  a kínaiak hogyan használják. :)

Egy szó min száz, az élet szép. Sanghajt meg majd igyekszünk rendesen felfedezni.