Eszembe jutott (juttatták), hogy csak azt nem írtam le, hogy ki is vagyok és miért is vagyok itt. Azt hiszem vagyok már annyira bátor, hogy színésznek tituláljam magam, igaz, még egy évig az iskola falai között kell "rejtőznöm". De hol is van ez az iskola. Ez az iskola Angliában van és East15 Acting School névre hallgat. Ennek az iskolának leszek én most már harmadéves World Performance diákja. Ahogy a neve is mutatja, itt mindenféle világszínházi formákkal ismerkedünk meg. Egyike ezen formáknak volt a kínai opera mellyel még az első évben foglalkoztunk.

A kínai operának számos különböző ága van. A legelterjedtebb és ismertebb ezek közül a  Pekingi Opera mely a 18 század környékén terjedt el Kína valamennyi részén. A kínai opera nagyszerűen ötvözi a zenét, éneket, színészetet, táncot és harcművészetet egy összetett színházi formában. A különböző karaktertípusokban (férfi, nő, festett arc, bohóc és ezen altípusai)  már egészen kora gyerekkorban, 8-9 évesen elkezdenek tréningezni a diákok, mivel a harcművészeteken alapuló mozgáskombinációk néha egészen extrém hajlékonyságot igényelnek.

Nem szeretnék nagyon részletesen belemenni, hogy mi is az a kínai opera, egyrészt mert még nekem sincs elegendő tudásom, hogy részletesen és pontosan bemutassam, másrészt pedig rengeteg anyag található róla az interneten, mivel egy ma is nagyon élő és eleven színházi formáról van szó.

Mi az East 15-en keresztül kerültünk a Shanghai Theatre Academy nyári iskolájába, ahol erről az izgalmas színházról tanulhatunk. A kurzus végén egy jelenetet fogunk prezentálni az iskola színházában. Jelenleg ezen a jeleneten dolgozunk.

Jómagam a férfi harcos karakterét játszhatom. Mondanom sem kell, fizikailag igen megterhelő kihívást jelent. Minden mozdulatnak, beállásnak, a test valamennyi részének pontos szabályokat kell követnie: mit, mikor, hogyan. A szöveget előremeghatározott, megfelelő hangsúlyozással kell mondani, és annak tökéletes egyensúlyban kell lennie a fizikummal. A harc jelenetek, melyek többnyire lándzsa-lándzsa ellen, vagy lándzsa-kard ellen zajlanak, stilizált formában, egy letisztult koreográfiaként, már-már táncszerűen kerülnek színpadra. Mindemellett minden amit a színész csinál, összhangban kell lennie a darabot kísérő zenekarral. Hasonlóan a balinéz színházhoz, itt sem teljesen világos, hogy ki is a vezető. Hol a színészt követi a zenekar, hol a zenekar a színészt. Minden lépésnek és mozdulatnak ritmusban kell lennie a különböző tradicionális hangszerekkel. Egy extrém mód komplex és magas képességeket igénylő színházi forma ez, melybe mi csak egy kicsiny betekintést nyerhetünk. Természetesen a közelébe sem érhetek a velem egykorú tanároknak hajlékonyságban, fegyelemben, precizitásban, de ők nagyon türelmesen korrigálják minden félresikerült mozdulatomat. 

You Wei Pan (Damon) mutat egy pózt:

Lándzsagyakorlat erősen lassított verziója:

Hamarosan feltöltök néhány videót, ha az internet kapcsolatom is úgy akarja, amin minimálisan látható, hogy hogyan is zajlik egy óra, mit is csinálunk.