Ahogy a képzés a vége felé közeledett, elkerülhetetlen volt, hogy belevessük magunkat Sanghaj éjszakai életébe.Rendes egyetemi diákok módjára egyszerűen csak kellett már valamit inni. Szerencsékre Michael aki az akadémián dolgozik és itt él két éve elég jól ismeri a helyeket és tudta, merre kell elindulnunk. Egy olyan Sanghajba vitt bennünket melyet nem láttunk korábban. Első állomásunk egy bár-klub volt, melyben szigorúan csak koktélokat lehetett inni. A hely dizájnja bármelyik felső kategóriás  európai hellyel versenybe szállhat, miközben árban, ugyan Sanghaj áraihoz képest drága, jóval a nyugati árak alatt maradt, Mondani sem kell, hogy a hely tömve volt. A hangszórókból az összes amerikai és nyugati gumi-pop üvöltött, melyre a szokásos koordinálatlan mozgással válaszoltak az emberek. A hely ilyen tekintetben nem különbözött semmiben sem a világ más pontjain megtalálható hasonló szórakozó helyektől. Amiben különbözött az az emberek életkor és stílusbeli széles skálája volt. A fiatal huszonéves pláza teremtményektől az ötvenes szódásüveg szemüvegig mindenki megtalálható volt. A figyelmemet még is két középkorú úr kötötte le, akik az üvöltő Lady Gagában, a szárazjég áradatban, és miniszoknyák furcsa kavalkádjában békésen ültek a pultnál és valamiféle kockajátékot játszottak, mintha csak egy nyugodt szivarszobában lennének. Itt még ez is belefért.

A hely zsúfoltsága és zajszintje azonban viszonylag hamar tovább pördített bennünket és nem sokára meg láttuk Sanghaj egy teljesen másik arcát. A következő állomásunk az Obama nevű szórakozóhely volt. Heteroszexuális emberként betérni egy hatalmas meleg bárba egy igazi élmény. Ha valahol lehet egy jó bulit találni akkor Obama az egyik hely. Nem mondanám, hogy homoszexuálisnak lenni Sanghajban probléma. A hatalmas hely emberek ezreivel volt tele, alig lehetett mozdulni bent, azonban kisebb küzdelmek árán csak beljebb jutottunk, és ha már ott voltunk akkor ott is maradtunk hajnali 4-ig. Ingyen italt viszonylag könnyű szerezni egy ilyen helyen, még akkor is ha az ember homlokára van írva, hogy semmi dolga az azonos neműekkel. Talán az egyik legjobb estét töltöttük ezen a helyen, ahonnan erős alkohol mámorban kóvályogtunk haza, hogy másnap ismét próbára menjünk.

A következő hétvégén ismét egy újabb részét ismertük meg a városnak. Ezúttal távol maradtunk az üvöltő popkultúrától és egy sokkal visszafogottabb, elegáns jazz bárban foglaltunk helyet. A hely ugyan tele volt, de így is könnyedén és kényelmesen le tudtunk ülni. A színpadon egy nagyon színvonalas nemzetközi jazz banda adta a hangulatot ami felet békés beszélgetések moraja hallatszott. Két velünk egykorú tanárunk, mint mindig most is velünk tartott, és bátorkodtak bele-bele kóstolni némi alkoholos italba. Tulajdonképpen irigylem az ázsiai embereket. Némelyiknek elég egy fél üveg sör, vagy néhány korty egy-egy koktélból és máris olyan szférákat érnek el melyhez nekünk vagyonokat kell elkölteni. :)

Szó mi szó, Sanghaj éjszakai élete remek! Mindenki megtalálhatja itt a maga kedvére való szórakozást.